Gyengéd szálak...

Volt egy szerelmes pár. A lányt Ivy-nek, a fiút pedig Jack-nek hívták. Nagyon szerették egymást, jobban minden párnál, aki csak létezett. Elmentek vacsorázni az egyik vendéglőbe, megünnepelni az évfordulójukat. Jack a vacsora után hozatott egy csokor vörös-és fahérrózsát Ivy-nek. Természetesen a lány nagyon örült a meglepetésnek. Indultak haza felé, és ekkor Jack taxit hívott magának. A lány nem is hagyta szó nélkül:

- Miért csak te mész taxival?

- Nem csak én megyek, ha nem neked is rendeltem egyet. A kölcségeket majd én állom.

A lány mit sem sejtve várta a taxit. Nem értette, hogy mi történik, hogy most a fiú szakítani akar-e vele, vagy csak szünetelni akar. Jack taxija sokkal előbb érkezett.

- Ivy, otthon találkozunk!

A taxi elindult. Jack már a házhoz ért, és egy teher autó is megállt a házzal szemben. Az egyik barátja vezette a teherkocsit, mely tele volt rózsaszirmokkal.

- Markus, szerinted örülni fog neki?

- Ennek melyik nő ne örülne? Na nekem most mennem kell tesó, majd telefonálok. Sok sikert!

Jack munkához is látott. Az úttól egészen a hálószobáig vezetett utat a lánynak rózsaszirmokkal. Egy-két illatos gyertyát is elszórt, hogy meg legyen a hangulat. A "végállomásra", az ágyra tett egy apró tobozkába egy eljegyzési gyűrűt, és mellé tett egy csokor vörös rózsát is. Ivy is hazaért, és követte a rózsaszírmokat. Az ágyhoz érkezett, kinyitotta a kis dobozkát, és csak ámult a gyönyörű gyűrűn. Ekkor Jack feltette a nagy kérdést:

- Ivy! Hozzám jössz feleségül?

- Igen!

A lány szemei csillogtak az örömtől. Egy darabig édesgették egymást. Mikor már éjfélt ütött az óra, a lány villám-gyorsan kiszaladt a mosdóba ilyedten, és be is zárkózott. Jack nem tudta, hogy mire vélje az egészet.

- Ivy. Mit csinálasz te ott?

- Jobb ha nem tudod. El se hinnéd! Talán jobb lesz, ha most elmész!

- Nem megyek sehova! Most azonnal mondd meg, hogy mi ez az egész!

A lány kijött a mosdóbol, de ekkor már farkas bőrben. Nagyon restelte magát. A gyönyörű lányból egyszerre csak egy vérfarkas lett.

- Ivy? Mitörtént veled?

- Sajnos ez egy átok! Jack ölj meg!! Kérlek ölj meg!! Ne kérdezd, hogy miért! Jobb lesz neked is, és nekem is, ha most végzel velem! Tedd meg a szerelmed kedvéért!

Jack egy szó nélkül, könnyes szemekkel vette elő a zsebkését. A farkasba szúrta. Ekkor átölelte a vérző holtestet, és azt sem tudván, hogy hol van, mi van vele, beszélt a holt farkashoz:

- Te akartad! Remélem, hogy egyszer még rájövök a rejtéjedre! Egyszer...

Majd egy egész estén át ott ölelte a farkast.

 

 

 _^^Jurnal^^:
Boy: Szijja drága!..
Girl:Szijja
Boy:Hiányoztál ma suliból.Hol voltál?
Girl:Bocsi.El kellett mennem dokihoz.
Boy:Oh..miért?
Girl:Nincs semmi..csak egy rutin vizsgálat.
Boy:Ok.
Girl:Elvesztettünk valamit?
Boy:Nem.Csak valami jegyzetet.
Girl:Ok.
Boy:Yeah.
Girl:Van egy kérdésem..
Boy:Mond!
Girl:Mennyire szeretsz??
Boy:Tudod hogy szeretlek, szivem!
Girl:Yeah.
Boy:Miért?Történt valami?
Girl:Nem.Nem történt semmi.
Boy:Oké.
Girl:Mennyire érdekellek?
Boy:Akár meg is halnék érted.
Girl:Télleg?
Boy:Igen szerelmem.De történt valami?
Girl:Nem.Jól vagyok.
Boy:Oké.Remélem.
Girl:Télleg meghalnál értem?
Boy:Meg is lőnném magam érted.
Girl:Télleg?
Boy:Igen szivem.Na..történt valami?
Girl:JÓL VAGYOK!!!!!!
Girl:Mennem kell.Holnap találkozunk.
Boy:Oké.Szija.Szeretlek!
Girl:Szeretlek!
^^Következő nap suliban...
Boy:Nem láttad ma abarátnőmet?
Mate:Nem.
Boy:Oh..
Mate:De tegnap volt itt.Nem?
Boy:Igen.Tudom.
Mate:Na és még mizu?
Boy:Megyek órára.
Mate:Később találkozunk.
^^Azon az este:
~ring~
~ring~
Girl:Alo?
Boy:Miért nem voltál ma suliba?
Girl:Picit rosszul éreztem magam.
Boy:Most jól vagy?
Girl:Mennem kell...anya beszélni akar telefonon.
Boy:Megvárom.
Girl:Sokáig fog tartani..inkább visszahívlak később.
Boy:Oké.Szeretlek!
Girl:Én úgy érzem szakítanunk kell.
Boy: MI????? MIÉRT????
Girl:Szeretlek!
~clik~(lerakja a telefont)
A lány 3 hétig nem megy suliba és a telefont sem veszi fel.
Boy:Sya.Mizu?
Mate:Semmi.Beszéltél még a volt barátnőddel?
Boy:Nem.
Mate:Tehát akkor nem tudsz róla.
Boy:Miről nem tudok??
Mate:Azt hiszem elkéne mondanom, hogy mi történt.
Boy:Haver...mi történt?
Mate: Hívd ezt a számot : 433-555-3468
A fiú órák után fölhívja ezt a számot.
~ring~
~ring~
Voice:Jó napot.Ez itt a korház.
Boy:Tessék?Rossz a szám.A barátnőmet keresem.
Voice:Mi a neve?
A fiú leadja az adatokat.
Voice:Igen.Ő az egyik betegünnk.
Boy:Mi a franc? Mi történt?
Voice:Az ő szobája a 466-os.
Boy:De mi történt?
Voice:Inkább jöjjön be a korházba.
Boy:VÁRJ!!! NEE!!!!
*dial tone*
A fiú bemegy a korházba.466-os szoba..a lány ágyhozkötve..
Boy:Jól vagy?
Girl:....
Boy:Szerelmem, kérlek mondj valamit.
Girl:Én....
Boy:Igen??
Girl:Rákos vagyok.Csak a gépek tartanak életben.Ma este lekapcsolják a gépeket.
Boy:Mi a franc?Miért?Miért nem mondtál semmit?
Girl:Nem akartam hogy szenvedj.
Boy:De én szeretlek...(sír)
Girl:Én is szeretlek.Ne légy szomorú.Én mindig ott leszek melletted.
Nurse:A látógatási idő lejárt.
A fiú elmegy, a lányt lekapcsolják a gépekről..és meghal.
^^Következő nap:
Megtalálták a fiút meglőve és mellette egy papír....
A papíron:
Meglőttem magam érte.♥

 

 

 

-Szeretsz?
-Nem tudom.
-Mért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?
-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult.Néha hiányzol, nem bírom ha nem vagy velem.Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.Néha ellöklek mert félek.Megijedek tőled, pedig nem bántasz.Néha futnék veled akármeddig, akárhova csakhogy együtt lehessünk.Néha úgy érzem nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat.Lehet hogy nem tudom megtenni.A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem.Csak elsétálok.Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.Pedig lehet olyat tettél amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon.Lehetne egyszerű, de nem…ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem.

 

 

Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon,
szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon.
Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek,
soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.
Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese,
mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.
Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet,
harcolni hívták, el innen nagyon messze.
A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét,
de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.
Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott,
féltette a fiút, nagyon szomorú volt.
Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett,
mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.
Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért,
gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.
Kint ültek a csillagok előtt előző este,
s választottak egyet, mely a legfényesebb.
Így szólt a fiú: Ha látod, hogy e csillag lehullik, tudd hogy én már nem létezem!
A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.
Mikor aztán a fiú a háborúba odaért,
harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.
Mindig ott lebegett előtte a lány meseszép arca,
a gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.
Lement a nap, majd feljött a hold,
a fiú még mindig csak harcolt és harcolt.
Belenyilallt valami fájdalom, elsötétült minden,
érezte hogy vége most már, már fájdalmat sem érzett.
Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt,
a lányra gondolt s közben mosolygott arca.
Lepergett előtte az egész élete,
mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.
Közben a lány otthon ült az ablakban,
s folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.
Látta amint lehullik szikrázva,
érezte szívében az égető fájdalmat.
Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé,
elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.
Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta,
előtte is lepergett minden, az öröm s bánat.
Végül mindketten felértek az égbe,
s ott folytatták együtt a csodaszép életet.
Tán még most is ott vannak az égben,
s együtt élnek majd örökre a szerelemben.

 

 

 

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt,

Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy

a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani,

Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu,

körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó

kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL

MOST MEGHALNI???

 

 

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom".

Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.

Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.

Telnek a nap, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...

El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt.

Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és

hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom!”

 

 

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bárcsak ilyen lenne az egész világ! Igen... de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: Miért? - Hisz nemrég már majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól. Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srácra miatt ki most már másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutott eszedbe 1x sem? Már mások ülnek kis piros padukon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elékezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: SZERETLEK. A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra: Bocsáss meg nekem.

 

 

Egyszer volt egy lány és egy fiú, mind a kettő még nagyon ifjú.
Már hosszú ideje együtt voltak, az évek csak teltek múltak.
Boldogok voltak mindketten, de a fiú azt gondolta, lassan elmúlik a szerelem.
Egy esős nyári este elindultak sétálni, a felhők érezték,
e a nap nem a lány álma.
Hosszú időn keresztűl beszélgettek, szomorkodtak, de közben mindketten hamisan nevettek.
Későre járt az idő, egyre jobban zúhogott az eső.
A fiú elmondta hogy szerelmük már nem olyan mint rég,talán jobb lenne ha kimondanánk, hogy itt a vég.
A lánynak elkezdet patakban folyni a könnye, és a könnycsepp az arcán a helyét meglelte.
Az idő még rosszabb lett, a sötét felhőkből szinte fekete eső esett.
A lány a tócsába meglátta magát és szerelmét, nem bírta elvíselni a fiú hideg közeledtét.
A lány becsukta a szemét, hirtelen eszébe jutott minden emlék.
Az arcán végig gördült egy fájó könnycsepp, ránézett a fiúra és hirtelen futásnak eredt.
A fiú utána kiabált de ezt már nem halotta, a fűlébe csak egy dolog csengett, a halál halk szava.
Futott, futott és meg sem állt egy patakig,
ott leűlt és gyorsan keresett valamit.
Valamit, ami éles és mély sebet ejt, egy üveg szilánkot gyorsan meg is lelt.
Csak űlt és erősen szorította a szilánkott, felkészült rá hogy elhagyja ezt a világott.
Könnyes szemével nem látott színte semmit, fogta és pár mozdulattal felvágta ereit.
A vére folyt bele a patakba, tudta ez már visszafordíthatatlan.
A fiú érezte hogy baj van, és arra is rá jött hogy, szerelme iránta halhatatlan.
Megbánta ezt az egészet, utána rohant már félholt szerelmének.
Mivel ismerte a lány gondolatait, tudta, hogy valahol magányosan szomorkodik.
Hamar megtalálta szerelmét, a lány ölébe hajtotta fejét.
A fiú elmondta mekkorát tévedett, hiszen a szeretet iránta soha nem érhet véget.
Kivette a lány kezébe maradt szilánkott, és ő is felvágta az ereit, hogy szerelmével hagyja el a világot.
A lány már alig élt, és a fiú is haldoklott,
utoljára még adtak egymásnak egy szerelmes csókot.
A lány a fiú ölébe feküdt, és halkan súgták egymásnak SZERETLEK,
ezentúl a szerelmes szívek örökre együtt lehetnek.

 

Volt egyszer egy lány és egy fiu.A lányt Aninak a fiut pedig Csabának hívták.A lány szerelmes volt a Csabiba.Csaba is de nem merték egymásnak elmondani.Egyik nap elmentek ketten sétálni.Metek és a fiú megfogta Ani kezét.Ani nem hagyta.Félt.Pár hét mulva ismát elmentek sétálni .Csaba így szolt Anihoz : Ani...Szeretlek.Járunk?

Csabi nagyon félt.Ani ezt válaszolta : Igen!!! -Ani elpirult.Pár hónap múlva szakitottak.Ani nagyon szerette Csabát.Sírt...sírt...sírt...Egyszercsak írt egy levelet Csabinak:

        Drága Csabi!                                                 

Én szerettelek te nem.Megcsaltál.De most ebben a rövid levélben leírom , hogy mit érzek."Csak életemben egyszer lennék boldogabb .Elfelednélek téged s a multamat.!"Csaba SZERETLEK.!    Ani.

Utána hirtelen összesett.Bevitték a korházba de nem tudták életben tartani.Meghalt.Csaba megkapta a hírt.Sírt.Rájött hogy szereti Anit.Temetés után felment Csaba Ani szobájába és megtalálta a levelet.Elolvasta.Utána hirtelen összeesett.Meghalt.Hát így végződött egy szerelmes párnak a veszekedése.  By.: Enci <33(szerkesztőő)

Nem tudom, mi történt akkor délután,
valami megtört a hosszú boldogság után.
Csak egy szó volt, tétova és halk,
S most is, mint sokszor már, szívebe mart.
Nem keresem a bajt,

ő talál engem meg
Nevetek bánatomon, másképp tényleg nem megy.
Megint egy szerelem, mi szalmaláng volt
A fiú szívében hamar el is lángolt.
Sajnos ez nekem nem ment könnyen sosem,
Sokat sírtam, mert csak játszadoztak velem.
De másképp lesz ezután!- fogadom meg újra,
Egy kis bánat miatt csak nem ugrok kútba!
Vele, vagy nélküle megy tovább az életem,
S hiszem, hogy újra megtalál a szerelem!

 

 

 

 

Brumi néz rám le a polcról, két szomorú szemével,
tudja, nemsokára ? is dobozba kerül, a többi tőled kapott emlékkel.
Nem ért, hogy lehet így , mikor egymást úgy szerettük,
de hiába, ez a szerelem csak átszállt felettünk.
Álmatlan éjjeleken még imádkoztam érted,
pedig tudtam: ennek már vége, s elmentél végleg.
Könnyes szemmel nézem Brumit, s ő szomorúan néz vissza rám,
"Ne sírj, nem érdemli meg" ez van a szemében talán
Nézzük egymást csendben, míg elragad az álom,
S álmomban magam újra melletted találom.
Újraélem szerelmünk minden pillanatát,
s szakításunkat is, mikor úgy vágytam a halált.


Újra csak nézem Brumit, "Felejtsd el" szeme ezt mondja,
S lassan elindulok felé, hogy rakjam be a dobozba...

 

 

 

Mikor sírom mellett ott fogsz majd állni
S a másik világból nem tudsz visszahozni
Én majd fentről nézek rád le,
Suttogom halkan, szeretlek téged!
Szellő szárnyán száll hozzád szavam,
Arcodon egy igaz könnycsepp szalad.
Bocsánatot akarsz kérni, de kés? már,
Értem jött már a kegyelmes halál...
Te voltál az életem egyetlen értelme,
Nélküled sötétség költözött a lelkembe.
Kiutat kerestem, s csak egyet találtam;
mélységes megnyugvást a csendes halálban...

 

 

 

 

Oldal: Történetel..
"Ne szórakozásból szeress..szeress egy okból az ok legyen a szerelem!<3" - © 2008 - 2026 - tortenetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat